Barátság
Mindannyian tudjuk, hogy a barátság érték, kincs, pótolhatatlan, kell. De vajon tudjuk mit is jelent, ki is a barátunk? És akit barátunknak hiszünk tényleg a barátunk, vagy inkább csak a haverunk? Hány igaz barátunk lehet, csak egy-kettő, vagy nagyon sok?
Rengeteg egyszerű kérdés, de a válasz bonyolult, vagy akár megfogalmazhatatlan. Úgy gondoljuk sokmindent, vagy talán mindent tudunk a barátságról, mégis számtalanszor szembesülünk a ténnyel, akit barátunknak hittünk, valójában nem az. Mitől hittünk a barátságban? Tudatosan választunk barátot, vagy ösztönösen? A barátunk hasonlít hozzánk, vagy teljesen más?
Azt gondolom, ahogy változunk és öregszünk, úgy változik a szemléletünk, úgy alakul az elvárásunk, úgy erősödik a barátságunk.
Gyerekkoromban valahogy mindig az lett a barátom, akit a többiek nem szerettek, aki valami miatt kilógott a sorból. De sajnos ma már ezekből a barátokból nem tudok felmutatni egyet sem. Megvan a kapcsolat, de minimális, barátságnak már nem nevezhető…
Szeretek ismerkedni, haverkodni, elég nyiitott személyiség vagyok és gyorsan közel engedek mindenkit, akit érdemesnek találok, de csak egy bizonyos fokig, aztán betonfal vesz körül és nincs tovább. Ez ösztönös cselekedet, nem tudatos, mert aki átjut a falon az a barátom. Hogyan lesz barát a barát? Nem tudom. Egyszer csak megtörténik, találkozunk és kölcsönös szimpátia alakul ki, majd egyre több időt töltünk együtt, őszinték és önmagunk vagyunk – ez nagyon fontos! A barátom előtt nem kell megjátszanom magam, nem kell szégyellnem semmit, sőt sokszor ki sem kell mondanom a gondolataimat, mert azt ő tudja és ez visszafelé is így működik természetesen, hiszen a barátsághoz mind a két félre szükség van.
Vannak durva csalódások, amikor éveken át hiszed, hogy a barátod és megosztassz vele mindent, tudja minden vágyadat, titkodat, aztán irigységből hátba támad és elárul, vagy az igaznak hitt barát (jó esetben ellenkező nemű) szerelmet vall, vagy csak elsodor az élet és ő nem tartja fontosnak és kivitelezhetőnek, hogy tartsátok a kapcsolatot, vagy a szerelme miatt félredob. Éltél már át ilyet, vagy hasonlót? Én sajnos igen, és nagyon megviselt, pedig ezek szerint az a barátság semmit sem ért.
Ma már kijelenthetem, hogy asszem tudom mi az a barátság! Az, amikor mindegy, hogy milyen hülye vagy, hogy nézel ki, mennyi pénzed van, milyen kedved van, éjjel vagy nappal a barátodra számíthatsz, ő ott van, ha szárnyalsz, ha zuhansz, ha nevetsz, ha sírsz. Ééés egyik kedvenc mondásom szerint: “Legjobb barát: az, aki tudja mennyire idióta vagy, de mégis mer nyilvánosan mutatkozni veled!” Szerintem ebben minden benne van, legalábbis akik ismernek értik miről beszélek, a barátaim meg pláne…
Egyet ne feledj, a barátod a másik feled, vagyis barát nélkül semmit sem érsz! Vigyázz minden barátságra, becsüld és értékeld, mert kevés van belőle.
Nem is olyan régen még azt vallottam, hogy egy idő után az ember már nem köt új barátságokat, így elég felszínesre sikeredtek kapcsolataim, de ma már azt mondom, hogy igen lehet találni új barátokat, találhatsz olyan embert, akinek meg tudsz nyílni, akivel őszintén tudsz beszélni, aki mellet önmagad lehetsz és ez talán egy szép új barátság kezdete!
Erről pedig eszembe jutott – mint gondolom sokaknak - Garga Pitics (Macskajaj c. film) híres mondata, ezzel kívánok szép, mosollyal teli, őszinte, színes barátságokat mindenkinek!
https://www.youtube.com/watch?v=3UhCiTa5M5g (nézd meg! csak 20 másodperc) :D
Ha kíváncsi vagy, mit mond az enciklopédia, hogyan írja le a barátság fogalmát, a linkre kattintva elolvashatod! Igen érdekes….