Kettős élet
Könyvem írása alatt olyan dolgokat is megtapasztalhatok, amiket egyébként soha. Elengedett fantáziám belekényszerít egy másik életbe, ahol ugyanúgy meg kell felelnem nap mint nap, képben kell lennem folyton és szövögetni tovább a cselekményt, azaz Hanna élete teljesen rámtelepedett. Odáig jutottam, hogy ha Hanna épp hatalmasat szeretkezik Robertóval - márpedig ilyen sűrűn történik -, akkor frankón lelkiismeretfurdalásom van, az elején egészen rosszul érintett, mert olyan érzésem támadt, mintha megcsaltam volna a férjemet. Ha Hanna nem érezi jól magát, vagy veszekszik, akkor természetesen ez a hangulat is rámül, így ezeket a részeket sietve kellene írnom és gyorsan lezárnom.
Sokáig éreztem teljesen kiszipolyozottan, kimerülten magam, amire nem találtam magyarázatot, míg el nem jutott a tudatomig, némi segítséggel, hogy gyakorlatilag kettős életet élek, ami igen megterhelő... /néha azért jó is, mert két pasim van... igaz, az egyik csak a képzeletem szüleménye ;-) /
Lassan megértem, hogy az igazi írók miért is vonulnak félre a világtól egy-egy művük megírásához. Talán majd egyszer én is úgy fogok írni, hogy a lábamat a tenger nyaldossa és nem kell foglalkoznom semmivel, csakis a könyvemmel... :D