Többnejűség vagy többférjűség?
Mit gondoltok a többnejűségről? Bele tudjátok képzelni magatokat ilyen helyzetbe? Ha nem, miért nem, mi zavarna, mit nem tudnál elviselni?
Örök démonunk a féltékenység, a bizalmatlanság, a hűtlenség. Persze a többnejűség rendszerében ezekkel nem lehet gond, hiszen minden asszony tudja jól, nincs egyedül, vagyis a hűtlenség ez esetben természetes. Akkor féltékenység sincs?
Nem mondom magam féltékeny típusnak, de azért szeretem, ha ami az enyém, az csak az enyém. Én nem osztozkodom! Elgondolkodva a többnejűségen, engem inkább az zavar, hogy azt érzem, amit sokszor a mindennapokban is, vagyis, hogy a pasinak mindent lehet, a nőnek viszont semmit, és ez nem fair. Szeretem, ha egyenrangúként kezelnek, ha tisztelnek, szerintem ez alap, és minden nőnek jár. Jártam arab vidéken, ahol a nőt nem tisztelik, sőt észre sem veszik. Nagyon nehéz volt ezzel szembesülni, ezt a békát lenyelni, de igazából nem is nyeltem le, egyszerűen nem adtam fel, kikényszerítettem, hogy észrevegyenek! Nem, nem rendeztem botrányt, annak nem lett volna semmi értelme… Két napig rám se néztek a szállodában, a recepciónál, a reggelinél, az ajtóban, az utcán. Kifejezetten rosszul esett, hogy a páromnak köszönnek, mosolyogva kívánnak neki minden szépet és jót folyton, míg hozzám egyetlen szót sem intéznek. Én viszont mindenkinek, mindig külön, hangosan és hatalmas vigyorral köszöntem, nem érdekelt a tradíció, a szokás, én egy európai nő vagyok és kész! Harmadik napon megtört a csend, mosolyogva köszöntöttek reggel, amin én magam is meglepődtem, de örült a szívem, hisz ezt is elértem!
Hölgyeim, és mit szólnátok egy cseréhez? Képzeljük el inkább azt, hogy többférjűségben élünk… Na, milyen lenne? Hááát, őszintén szólva bizonyos esetekben izgalmas, érdekes lehetne, néha viszont kifejezetten ijesztő! Mert valljuk be, bármennyire is szeretjük a férjünket, azért vannak pillanatok, amikor elegünk van belőle és akkor ezt szorozzuk meg hárommal, vagy néggyel stb.stb. Jaj nekem! Gyors eszmefuttatásom végeredménye számomra az lett, hogy mi nagyon jó helyen élünk itt európába, itt minden jó és szép! Ne feledd, fő az optimizmus és mindenben csak a szépet látni!
Öööö, most viszont jól jönne, egy másik feleség, aki elkészítené a vacsorát, vasalna, elmosogatna helyettem, mert én megint a gép előtt ragadtam! Vagy inkább kellene egy másik férj, aki megértően mosolyogva csak annyit mondana: “Nem baj szívem, majd én mindent megcsinálok helyetted!” :-)