Vallomás
Be kell vallanom, talán még soha nem izgultam annyira, mint a könyvbemutatómon... Nagyon sokan eljöttek, olyanok is, akikkel évek óta nem találkoztam. Egyszerre volt megható és feldobó az érzés, hogy ennyi ember kíváncsi rám, ennyi ember szeretne osztozni az örömömben, ennyi ember seígt, hogy sikeres legyek. Igen, mert ez már siker! Nekem ez nagyon sokat jelent.... köszönöm!
Annyi mindent elterveztem, annyi mindent szerettem volna mondani, de amikor oda került a sor, azt sem tudtam hol kezdjem mit mondjak. Érezhető volt az izgalmam, többen megjegyezték, hogy nem gondolták rólam, hogy zavarba tudok jönni. :D Én is ember vagyok! Naná, hogy zavarba hoz, ha hatvan ember figyeli minden mozdulatomat, minden szavamat. Rövid voltam, de talán így jobb is, hiszen, ha tovább beszéltem volna, lehet, hogy összehordtam volna, valami marhaságot, így legalább velősre sikeredett, és a családom szerint ügyes voltam.
Remélem a következő könyvem bemutatójára már rutinos leszek, és tényleg el tudom mondani mindazt, amit szeretnék!