Történetem főhőse, Hanna, több városban megfordul, olyan ismert és kevésbé ismert helyeken, melyekről egytől egyig azt mondhatom, csodálatosak. Ha már mindenhol ott lenni nem is tudunk, legalább gondolatban repüljünk oda, hátha kedvet kapunk valamelyikhez… 
Röviden bemutatom az épp aktuális várost, sőt egy-két saját készítésű fotóval segítek odaképzelni magad! Kellemes utazást! 
Első állomásunk Verona.
Fekvése kiváló, két jelentős autópálya is keresztezi, kedvelt megálló, pihenő, Észak-Olaszország második leglátogatottabb városa. Már 1500 évvel ezelőtt is ezért tudott felemelkedni, na nem az autópálya miatt, hanem mert a kereskedelmi utak csomopontjában fekszik. 1797-ben Napóleon elfoglalta Veronát, de szerencsére a lakosság fellázadt és ők maguk kergették el a franciákat. - Na, ezt nevezem én az olasz temperamentumnak! - Aztán egy kicsit az osztákoké volt, majd újra Napóleoné, megint az osztrákoké, végül 1866-ban került az olasz királyság kezébe. Sokáig mondhatták el, hogy kizárólag olaszok lakják, de ma már az idénymunkások, a bevándorlók miatt a lakosság közel 8 %-át idegenek teszik ki. 
Verona legismertebb nevezetessége az Aréna, ami a harmadik legnagyobb amfiteátrum Olaszországban, 25.000 ember befogadására alkalmas! 
Érdekes és fontos látványosság a Porta dei Borsari, vagyis a III. századból való eredeti városfal, ami alatt szintén még az eredeti rómából induló utszakasz található a Via Sacra. - Imádom az ilyen jellegű városokat, az ősrégi keveredik a középkorival, aztán betolakodik az új, de megőrizve stílusát, hangulatát. 
Jah! És kérem, hát a legfontosabb: Rómeó és Júlia! Asszem, ha Verona neve elhangzik mindenki a szerelmesekre gondol, nem a városfalra… 
Friss hír: Júlia szobrát átvitték egy múzeumba, mert a turisták agyon símogatták a jobb mellét, ami állítólag szerencsét hoz. - Szegény!  De nem kell aggódni, lesz egy másolat a helyén, tehát lehet simizni újra…
Hölgyeknek: Verona macskakövei nem magassarkúbarátok!